Barka

A barka a Húsvét és egyben a tavasz szimbóluma, jelentősége a keresztény húsvéti ünnepkör, virágvasárnap ünnepléséhez kötődik. Pálmaágak híján Magyarországon barkával, azaz a fűz fajok virágzó vesszőivel, emlékeznek meg Krisztus bevonulásáról Jeruzsálembe, a barkás ágakat fel is szentelik és  a lakást díszítik vele. A barka szó a magyar "birka" szóval közös eredetű, más nyelvekben a macska puha bundájával való hasonlatosságáról kapta a nevét: catkin, chaton, Kätzchen (angol, francia, német). A bolyhos, gömbölyded virágzat, amiket barkaként ismerünk, tulajdonképpen a fűzfélék füzérvirágzata, amit virágzás előtti állapotban kell begyűjteni, amikor az már "megpattant", azaz a rügypikkely már lehullott róla. Bár mindegyik fűzfajra jellemző a barka virágzat, leginkább a kecskefűz (Salix caprea) és rekettyefűz (Salix cinerea) fajok barkáit gyűjtik kora tavasszal, lombfakadás előtt. Nedves élőhelyeken fordulnak elő, lápok, fűzligetek, mocsarak, lassú folyású folyók növényei. A kecskefűz cserje, kis méretű fa, vesszőit szürkés szőrzet borítja, azonban később kopasz lesz, barkái pirosasak. A rekettyefűz 4-7 m magasra nő meg, vesszői molyhosak, barkája kevésbé megnyúlt, gömbölyded. Mindkét faj március-áprilisban virágzik, a porzós egyedeiket gyűjtik. Az időben leszedett barkás vesszők megszáradva is szépek maradnak, vázában tartva vagy tavaszköszöntő koszorúba kötve is sokáig dísze lehet otthonunknak.