Eukaliptusz

Az eukaliptusz (Eucalyptus) nemzetségbe több mint 700 fásszárú növényfaj tartozik, melyek Ausztráliából és Tasmániából származnak, de ma már a világon sok helyen -főként mediterrán klímájú területeken- előfordulnak. A nemzetségben cserje és fa méretű, valamint lombhullató és örökzöld fajok is vannak. Az eukaliptuszfélék kifejezetten gyorsan nőnek, bizonyos fajok magassága akár 70 m is lehet, fájuk értékes, kemény fa. Levelei hamvas zöld, kékes színűek, a fiatal hajtásokon kerekdedek, később hosszúkás-lándzsás alakúak, jellegzetes eukaliptusz-illatúak. Az eukaliptusz virágai magányosan állók, jellegzetességük, hogy rügysapka borítja őket, mely ha lehullik, láthatóvá válnak a sárgás, fehér színű sokporzójú virágok. Ezekből fejlődnek ki a fordított harang alakú gomb-szerű eukaliptusz termések

Az eukaliptuszok meleg-, és fényigényes növények: mérsékelt klímán csak a hidegtűrő fajok, például a havasi eukaliptusz (Eucalyptus gunni), vészelik át a telet. A fagyot -15 °C-ig bírják, így télen takarni kell a növényeket. A túl kötött, és túl meszes talajon kívül, az eukaliptusz sikeresen termeszthető üde, tápdús, jó vízáteresztő képességű talajokon. Vízigénye közepes, rendszeres öntözést igényel. Az eukaliptuszfélék szaporítása magról lehetséges, konténeres növények számos hazai kertészetben megvásárolhatóak. Az eukaliptusz fajokat többek között gyógyászati célokra, illóolaj kivonásra, mocsarak lecsapolására, bútorgyártásra is használják. Egyes eukaliptusz fajok leveleit (E. populifolia, E. parvifolium, E. cinerea, E. pulverulenta) virágkötészeti alapanyagként hasznosítják. A hamvaszöld levelek jól száríthatóak, illatos csokrok, koszorúk készíthetőek belőle.