Len

A házi len (Linum usitatissimum) az emberiség egyik legősibb kultúrnövénye, kb. 4000-5000 éve termesztik és eltérő célokra használják. Vélhetően a Perzsa-öböl környékén, Egyiptomban, az egykori Mezopotámia és Asszíria őshonos, Európában a görög és római kórban már ismerték és gyógynövényként használták a lent.  Ma a világon mindenhol termesztik, legnagyobb mennyiségben Európában, Egyiptomban és Kínában, Magyarországon a Dunántúlon van a len termesztési körzete.

A házi len egyéves, lágyszárú növény, szára 40-100 cm hosszú, egyenes, a felső részén (a virágzatok alatt) elágazó. Levelei keresztben átellenes állásúak, keskenyek, színük világoszöld. A len virágok kis méretűek, színük halványkék, melyekből gömbölyded, apró toktermések fejlődnek, amiket lengubónak is nevezünk. A lengubóban találhatóak a fényes felületű, barna, tojásdad magok.

A len kifejezetten többes hasznosítású növényfaj. A szárából kivont rostból nagy szakítószilárdága révén a textilipar különböző szöveteket készít, nemcsak ruházati, de műszaki, dekorációs és háztartási célokra is. A lenmag számos biológiailag aktív anyagot tartalmaz, zsíros olajat, nyálkát, fehérjét, ezért olaj nyerésre és gyógyászati célokra is használják. A lenolaj omega-3-zsírsav tartalma révén esszenciális az ember számára, kedvező hatású az érelmeszesedés megelőzésében. Étolaj és festékipari alapanyag. Nyálkatartalma révén a lenmag enyhe hashajtó hatású és külsőleg fekélyek kezelésére is használatos a lisztje. Nem utolsó sorban dekorációs célokra is használják a lengubót: ez az egyik legfontosabb szárazkötészeti alapanyag. A kifejlődött gömbölyű terméseket akkor takarítják be, amikor még színük zöldessárga, a tokok nem nyíltak fel. Száradás közben, melyet természetes módon, lefelé lógatva, huzatos helyen kell elvégezni, nyerik el szalmasárga színüket a kis lengubók. Főként nyári, kalászos koszorúkat készítünk belőle.