Pásztortáska

Bár valójában gyomnövény, mégis a virágkötészet egyik kedvelt alapanyaga a tarsóka (Thlaspi arvense), aminek számos köznyelvi elnevezése ismert, így tarsolyfűnek, borsócskának, nyűfűnek, vadmustárnak és vadtormának is neveznek. Legelterjedtebb elnevezése mégsem ezek közül kerül ki: termései jellegzetes formája miatt a virágkötők egymás között "pásztortáskának" nevezik, nem összekeverendő azonban a közeli rokon valódi, közönséges pásztortáskával (Capsella bursa-pastoris). A tarsóka Európa és Észak-Amerika mérsékelt klímájú vidékein mindenhol előfordul, Magyarországon gyakori szántóföldeken, gyümölcsösökben, szőlőkben, kertekben és parlagon levő területeken. Rövidéletű egyéves növény, így gyomként komoly problémát ritkán okoz. Gabona és repce állományokban fordul elő leggyakrabban, homok és vályogtalajokon. A tarsóka lágyszárú növény, szára felálló, 15-80 cm magas. Szára felálló, sima felszínű, felső részén elágazó. Levelei 2-5 cm hosszúak, 1-2 cm szélesek, szőrtelenek, hosszúkásak, szórtan helyezkednek el a száron. A levelek és a szár is világoszöld színűek, jellegzetes illatúak a bennük található mustárglikozidoktól. Apró, fehér, négyszirmú virágai, áprilistól jelennek meg a virágai a szár végén található fürtökben. Termései 5-18 mm nagyságú szív alakú, lapított becőkék, csúcsúk kicsípett, bennük találhatóak a 1,5 mm apró magvak.

A tarsóka akkor gyűjthető, amikor termései már kifejlődtek, de színük még világoszöld. Szárítása természetes módon, felakasztva történik, sárgászöld színét szárítás után pár héttel elveszti. A tarsóka kíváló szárazkötészeti alapanyag, koszorú alapok kötésére, szárított csokrok lazítására használjuk.