Sárga cickafark

A sárga cickafark (Achillea filipendulina), másnéven jószagú cickafark a régi vidéki kertek hagyományos virága. Bár hazánkban nem őshonos, a Kaukázusról számazik, mégis előszeretettel ültetik, sok helyen találkozhatunk különlegesen illatos, figyelemfelkeltő sárga virágaival. Ennek oka, hogy a többi cickafark fajhoz hasonlóan a sárga cickafark is minimális gondozást igényel, jól tűri a meleget és a szárazságot, tűző napon is megél. Évelő lágyszárú virág, mely hazai körülmények között teljesen télálló. Szára akár 150 cm magasra is megnőhet, felálló, merev, bokros. Levelei hosszúkásak, szárnyaltak, hasogatottak, szélűk fűrészes. Virágzata nagy méretű, aranysárga sátorozó buga, lapított vagy domború formájú. Virágait június és szeptember között hozza a jószagú cickafark.

A sárga cickafark tavasszal (március-április) magvetéssel szaporítható, a fiatal növények május végén már végleges helyükre ültethetőek. Másik lehetséges módja a szaporításának a tőosztás, ami a tövek ifjítása szempontjából is fontos, kora tavasszal vagy ősszel végezhető el. A sárga cickafark évelőágyásokba is ültethető, fűfélékkel és lila virágokkal különösen jól mutat, de önmagában, nagy tömegben is jól mutat. Ha szárítani szeretnénk az aranysárga virágokat teljes virágzásban kell leszednünk és fejjel lefelé felakasztva megszárítanunk.