Koszorúk

A koszorú egy ősi virágkötészeti forma, melyet évezredek óta készítenek az emberek. Az első koszorúk az ókori Egyiptomban születhettek, azonban a koszorúkészítés és virágok szépségének, díszítő jellegének hangsúlyozása az ókori görögök, illetve a rómaiak idején teljesedett ki. Leggyakrabban mirtuszt és babért használtak alapanyagként és a társadalmuk kiemelkedő alakjait, győztes hadvezéreket, kiváló polgárokat, népszónokokat, az olimpiai játékok győzteseit koszorúzták meg nyilvánosan, de gyermekek születésekor is készítettek koszorút babérból és borostyánból, amit a ház ajtajára akasztottak. A babérkoszorú az őse a mai klasszikusnak vett tömör alapú görög vagy római koszorúnak, melyekkel a lakásaikat, középületeiket, valamint szobraikat is díszítették. Az elnevezés is latin eredetű: a corona szóból származik, s a magyar korona kifejezés később a királyok, uralkodók hatalmi jelképévé vált. A fejkoszorúk viselésének hagyománya a reneszánsz korhoz kötődik: a fiatal lányok, menyasszonyok kezdtek viselni. A felülnyitott koszorú alak, mely az egyik legjellegzetesebb  klasszicista díszítőelem, később a 19. században terjedt el. Napjainkban a koszorú ajándékként, lakásdíszként, valamint kegyeleti szimbólumként jelenik meg. Alapvetően dísz- és kegyeleti koszorúkat különböztetünk meg, attól függően, hogy milyen eseményekre, illetve ünnepekre készülnek. A díszkoszorúk között tavaszi,esküvői, aratási, szüreti és adventi koszorúkat is találhatunk, míg kegyeleti célból megemlékezési, halottak napi és gyászkoszorúk készülnek.