Koszorúk

A koszorú egy ősi virágkötészeti forma, melyet évezredek óta készítenek, illetve készíttetnek az emberek. Az első koszorúk az ókori Egyiptomban készülhettek, azonban a legelső virágkötészeti elemek valószínűleg még Mezopotámiában születtek. Alapvetően a koszorúknak mindig több funkciója volt, díszítő, illetve elismerést jelző vagy kegyeleti jelleggel készültek. Legtöbbször lakomákon, ünnepeken díszítették a környezetet, valamint magukat az emberek. Ezt a hagyományt az egyiptomiak kezdték meg, ahogy a koszorúk kegyeleti díszként való alkalmazása is náluk fordult elő először. A fáraóik sírjainak feltárásakor különböző halotti virágokból készült koszorúk kerültek elő.

A virágok szépségének, díszítő jellegének hangsúlyozását az ókori görögök, illetve a rómaiak folytatták. Így a koszorúkészítés is náluk teljesedett ki. Különböző növényekből, különböző célokra készítettek koszorúkat. A legsűrűbben használt növények a mirtusz és a babér voltak az ókori görög államokban. Az egyes virágok egy-egy istent jelképeztek, mint például a babér, amely Apollón isten szentelt virága volt. Ezt a hagyományt a rómaiak is átvették.

Alapvetően mind a görögök, mind a rómaiak a társadalomból valamilyen oknál fogva kiemelkedő személyeket, például győztes hadvezéreket, kiváló polgárokat, népszónokokat, az olimpiai játékok győzteseit koszorúzták meg nyilvánosan, ami nagy kitüntetésnek számított akkoriban. De volt, hogy gyermekek születésekor készítettek koszorút babérból és borostyánból, és azt a ház ajtajára akasztották.

A babérkoszorú a mai klasszikusnak vett tömör alapú koszorú őse, más néven görög vagy római koszorú. Ilyenekkel díszítették lakásaikat, középületeiket, de még szobraikat is. Valamint a koszorú kegyeleti díszként való felhasználása is folytatódott, mivel cipruságakból készített koszorúkat helyeztek a halott házának bejárata fölé. A virágoknak továbbra is jelentőse szerepe volt az ünnepek, lakomák, nagyobb események idején. A Floraria a virágok ünnepe volt a rómaiaknál, amikor többek közt rózsakoszorúkat is viseltek fejdíszként az ünneplők. Egyébként a koszorú latin nevéből, a coronából származik a (mai) korona kifejezés, ami később a királyok, uralkodók hatalmi jelképévé vált.

A virágkötészeti elemek jelentősége csak később, a reneszánszban tér vissza jelentősen, az antik kultúrák újjászületésével. Ugyanakkor a koszorúk a középkorban is használatosak maradtak, bár inkább már csak díszítőelemként. Ráadásul ekkoriban kegyeleti funkcióját is mondhatni elvesztette, hiszen a középkorban nem tartották fontosnak a díszes temetkezéseket. Általában névtelenül temetkeztek és csak egyszerű fűzfavesszőből készített koszorúkat helyeztek néha a sírokra. Azonban egyes források szerint pont a középkorban vált jelentős elemmé a koszorú. A se eleje, se vége, körbefont koszorúk a világ végtelenségét jelképezték.

A reneszánszban folytatódott a koszorúk díszítőelemként való használata. A társasági összejöveteleken, ünnepeken újra koszorúk díszítették az asztalokat. A fiatal lányok, menyasszonyok pedig újra elkezdtek fejkoszorúkat viselni, mint az ókorban. A későbbiekben egyébként ebből a hagyományból alakult ki a diadém használata, hiszen az egyes emberek gazdagodásával előtérbe kerültek az ékszerek, mint díszítőelemek.A 17-18. századra mind a koszorúk készítése, mind a viselése egyre inkább háttérbe szorul.

Majd a 19. századra válik megint népszerűvé a koszorúkötés. Bár akkor már inkább csak maga a koszorúforma vált népszerűvé. Különböző épületek díszítésére használták a koszorúszerű elemeket. Az egyik legnépszerűbb klasszicista díszítőelem pont az úgynevezett felülnyitott koszorú volt, ami ekkortájt terjedt el.

Napjainkra a koszorú ajándékként, lakásdíszként, valamint kegyeleti szimbólumként jelenik meg. Alapvetően dísz- és kegyeleti koszorúkat különböztetünk meg, attól függően, hogy milyen eseményekre, illetve ünnepekre készülnek. A díszkoszorúk között tavaszi,esküvői, aratási, szüreti és adventi koszorúkat is találhatunk, míg kegyeleti célból megemlékezési, halottak napi és gyászkoszorúk készülnek.  De az ókorból eredő győzteseknek kijáró tisztelet hagyománya is megőrződött, hiszen a nagyobb kerékpár-, ló-, illetve autóversenyek nyerteseit is koszorúkkal tűntetik ki.