Adventi koszorúk
Napjainkban elképzelhetetlen lenne a karácsonyra való készülődés az asztalokat díszítő adventi koszorúk és a vasárnaponkénti gyertyagyújtás nélkül. Az advent az Úr eljövetelére való felkészülés időszaka, ami a Karácsony előtti negyedik vasárnappal veszi kezdetét. Eredete a 4-5. századra nyúlik vissza, neve a latin adventus Domini kifejezésből ered, jelentése: az Úr eljövetele.
Az adventi koszorú készítés szokása nem tartozik a nagyon régi hagyományok közé. Az elsőt Johann H. Wichern evangélikus lelkész készítette 1839-ben: felfüggesztett egy szekérkereket a mennyezetre és arra rakott gyertyákat, melyek közül minden nap eggyel többet gyújtott meg egészen Karácsonyig. Ekkor még 24 gyertya volt, melyek közül a vasárnapokat egy-egy piros gyertya jelezte. Mindezt az általa alapított gyermekotthon kis lakóinak készítette, akikkel a gyertyák meggyújtása után adventi dalokat énekeltek és bibliai idézetek olvastak így várván a Karácsonyt.
Ma az adventi koszorúk általában fenyőágból, örökzöldekből készített koszorúk, melyeket 4 gyertyával díszítenek. A gyertyák színe hagyományosan, katolikus körökben, lila és rózsaszín. A lila szín a bűnbánatot, míg a rózsaszín – a harmadik vasárnapon meggyújtott gyertya – a bűnbocsánatot jelképezi. A gyertyákat vasárnaponként (vagy előző este) gyújtjuk meg, minden alkalommal eggyel többet, és így Karácsonyra mind a 4 gyertya egyszerre fog égni. A liturgikus lila-rózsaszín színek mellett az adventi koszorúkon előszeretettel használjuk a karácsonyi ünnepkör kedvelt színeit, a zöld, a piros, fehér és arany színeket. A koszorúkat különböző száraz termésekkel, tobozokkal, bogyókkal, szárított virágokkal és szalaggal díszítjük még. A részlet-gazdag, harmonikus kidolgozás, a természetesség és a letisztult szépség jellemző rájuk.