Koszorúk
A koszorú egy ősi virágkötészeti forma, melyet évezredek óta készítenek az emberek. Az első koszorúk az ókori Egyiptomban születhettek, azonban a koszorúkészítés és virágok szépségének, díszítő jellegének hangsúlyozása az ókori görögök, illetve a rómaiak idején teljesedett ki. Leggyakrabban mirtuszt és babért használtak alapanyagként és a társadalmuk kiemelkedő alakjait, győztes hadvezéreket, kiváló polgárokat, népszónokokat, az olimpiai játékok győzteseit koszorúzták meg nyilvánosan, de gyermekek születésekor is készítettek koszorút babérból és borostyánból, amit a ház ajtajára akasztottak. A babérkoszorú az őse a mai klasszikusnak vett tömör alapú görög vagy római koszorúnak, melyekkel a lakásaikat, középületeiket, valamint szobraikat is díszítették. A fejkoszorúk viselésének hagyománya a reneszánsz korhoz kötődik: a fiatal lányok, menyasszonyok kezdték viselni ezeket. Napjainkban alapvetően dísz- és kegyeleti koszorúkat különböztetünk meg, attól függően, hogy milyen eseményekre, illetve ünnepekre készülnek. A díszkoszorúk között tavaszi, esküvői, aratási, szüreti és adventi koszorúkat is találhatunk, míg kegyeleti célból megemlékezési, halottak napi és gyászkoszorúk készülnek.