Cukorcirok

A cukorcirok (Sorghum saccharatum) termesztett szántóföldi egyéves növény. Észak-Afrikából származik, de a világ majdnem minden részén ismerik és termesztik a trópusi és mérsékelt égövi területeken. Szárazság- és sótűrő, a talajra igénytelen. A cukorcirok magas feltörő szárat fejleszt, színe világoszöld, belül fehér, szivacsos. Levelei hosszúkás, lándzsásak, felszínük viaszos. Virágai  nagy méretű fürtökben nyílnak, termése apró, fehéres szemtermés.

A cukorcirok jelentősége szántóföldi növényként a legnagyobb. Szemtermését és föld feletti részeit is előszeretettel használják szarvasmarhák takarmányozására. Összetétele a kukoricához hasonló, a termés fehérje, keményítő, zsír és vitamintartalma jelentős. A cukorcirok energianövény is egyben: a szárából kipréselhető cukortartalmú oldat besűrítve a cukor helyettesítésére használható, e célra főként a két világháború közötti és utáni időszakban termesztették a cukorcirkot. Afrika és Ázsia egyes területein élelmiszerként is használják a cukorcirkot. Bár nem tekinthető tipikus dísznövénynek, szárítva mégis sokszor találkozhatunk vele. A dús fürtben végződő szárakat a szemek kifejlődése után vágjuk (később pereghet) és függőlegesen felakasztva szárítsuk. Egyaránt jól mutat téli terméses koszorúkban és a nyári meleget elhozó kalászos ajtódíszekben.