Kakastaréj

Trópusi területekről származó egynyári virágunk a kakastaréj (Celosia argentea). Magyar elnevezése igen beszédes, amit jellegzetes elszalagosodott, fodros kakas taréjra emlékeztető virágáról kapta. Őshazájában - Afrikában és Amerikában - évelő növényként ismert. A kakastaréj meleg, napsütötte helyeken érzi jól magát, szereti a humuszos, tápanyagdús talajokat és igényli a rendszeres csapadékot, öntözést.

A kakastaréj 60-80 cm magas, vastag, egyenes szárat fejleszt, levelei hegyesek-hosszúkásak. Virágzatai a hajtásvégeken elhelyezkedő, nagy méretű, fodros bugavirágzatok, melyek a bíbor, piros, rózsaszín, narancssárga, sárga különböző színárnyalatban pompázhatnak. A kakastaréj nyár végétől egészen a fagyokig virágozhat. A kakastaréjnak két típusát különböztetjük meg: az egyik a tarajos (Celosia argentea var. cristata) celózia, melyre nagyobb termet és a jellegzetes „taréjszerű” virágzatok jellemzőek. A másik típusnak – Celosia argentea var. plumosa – dárdaszerű, felül kihegyesedő virágai vannak.  A kakastaréj szaporítása magvetéssel történik. Mivel melegigényes növény, ezért magjait cserépbe, szaporítóládába kell elvetni február-március hónapokban, majd a fagyok után kiültetni a kertbe, vagy cserépbe. Gyakori egynyári ágyásokban és egyre többször ültetik balkonra is. A kinyílt kakastaréj virágok folyamatosan szedhetőek, ez további virágok fejlesztésére serkentik a növényeket. Szárítása nagy figyelmet igényel, mivel virágai – különösen ha túl szoros csokrokba vannak kötve, vagy túl magas a páratartalom – könnyen penészednek. Egyik legtartósabb szárítható virágaink egyike a kakastaréj, mely jellegzetes textúrájával és erőteljes színeivel díszit a koszorúinkban.