Lósóska

A lósóska (Rumex sp.), más néven lórom fajoknak Magyarországon 17 faja fordul, melyek elterjedt gyomnövények, nemcsak nálunk, de az északi féltekén mindenhol. Gyepes területeken, legelőkön, szántókon, parlagokon és réteken gyomosítanak, de egyes vízigényes lósóska fajok nedves réteken, ártereken is megtalálhatóak. Igénytelen növények, még rossz minőségű, terméketlen talajokon is jól fejlődnek. Egyéves, kétéves és évelő lósóska fajok is ismertek. Száruk felálló, enyhén elágazhat. Levelei, melyek a talaj felszínén tőlevélrózsában állnak, nagy méretűek, hosszúkásak, válluk nyilas vagy dárda alakú, szárlevelei ezzel szemben  kicsik. A lósóska virágai áprilistól júniusig nyílnak, hosszú, a szár végén elhelyezkedő fürtökben. A virágok jelentéktelenek, lepelleveleik színe zöldes, rózsaszínes árnyalatú. A virágokból fejlődő termése kaszat, mely az érés során színesedik, majd barnul.

A lósóska levelei zöldségként, főzelékként fogyaszthatóak, hasonlóan a termesztett sóskához. Ízük frissen és főzve is savanykás, mivel a levelek oxálsav tartalma jelentős, valamint cseranyagokat is tartalmaznak, melyek összehúzó hatásúak. A lósóska gyökér és szárított virágos hajtás a gyógyászatban is használatos: gyomorhurut és hasmenés, külsőleg pedig pikkelysömör kezelésére ajánlják. A lósóskát a homeopátiában is alkalmazzák: köhögés és légcsőhurut elleni készítmények alapanyaga. Virágpora allergizáló hatású. A virágkötészetben, különösen szárítva, a zöld és enyhén színesedett terméses szárai használatosak a lósóskának.