Szurokfű

A közönséges szurokfű (Origanum vulgare), másnéven oregánó évelő, lágyszárú gyakori vadontermő növény Magyarországon és Európa más vidékein. Száraz füves területeken, hegyoldalakon, erdőszéleken fordul elő, a meszes talajokat kedveli. A szurokfű szára 30-80 cm magas, elágazó, négyélű, a talajban található tarackos gyökereivel gyorsan terjed. Levelei keresztben átellenes állásúak, alakjuk tojásdad, csúcsuk felé keskenyedő. A leveleken és a szárakon is fedőszőrök és mirigyszőrök találhatóak, bennük aromás illóolajjal. A szurokfű virágok rózsaszínes, bíbor színűek, összetett álfüzérekben nyílnak július-augusztusban.

Roppant sokféleképpen hasznosítható növény a szurokfű. A mediterrán, olasz konyha egyik alapvető fűszere, íze a kakukkfűre emlékeztető, frissen és szárítva is használjuk. Gyógynövény is egyben: már az ókori egyiptomiak is használták, teája köhögéscsillapító, enyhe nyugtató, illóolaja erősen fertőtlenítő hatású. Magyarországon és Erdélyben festőnövényként is használták, rozsdabarna színével régi szőtteseket díszítettek.

A szurokfű többféle módon szaporítható: magvetéssel (március), tőosztással (tavasz vagy ősz) vagy dugványozással (június). Gyakran ültetik kertekbe, sziklakertekbe, mivel bíbor színű virágaival üde színfoltot képez minden évben és még a megporzó rovarokat is vonzza. Igénytelen növény, napos, száraz, köves területekre is ültethető. A szurokfű betakarítása teljes virágzáskor történik az illóolaj tartalma is ekkor a legmagasabb, és a szárítására is ez a leginkább alkalmas időpont.