Levendula

Napsütötte, mediterrán lejtők, hamvas-kék színben pompázó földek, virágillatot hozó szélfuvallat… Mindannyiunk egyik kedvenc, illatos virága a levendula, mely gondolatban egy pillanat alatt Dél-Franciaországba repít bennünket. A Lavandula nemzetségbe 39 levendulafaj tartozik, melyek között számosat kerti dísznövényként ültetnek a mérsékelt égöv alatt.  A levendulafélék mediterrán származású cserje méretű, fásodó szárú növények, őshazájuk a Földközi-tenger melléke. Jellemzően igénytelen növények: száraz, jó vízelvezetésű homokos, köves, kavicsos talajokon, napsütötte domboldalakon és lejtőkön érzi jól magát a levendula. Hazai körülmények között télálló, azonban hideg telek és a kései fagyok károsíthatják.  A pangó vízre és magas páratartalomra egyaránt érzékenyek a levendulafélék, ilyenkor a növények gyökere könnyen rothadásnak indul. A levendula nemzetség neve valószínűleg a latin lavare (mosni) szóból ered.

Magyarországon a leggyakrabban ültetett levendulaféle a közönséges levendula, melyet francia levendula, keskenylevelű levendula, orvosi levendula néven is emlegetnek (Lavandula angustifolia). Hazánkban az első levendula ültetvényt e fajból Bittera Gyula telepítette Tihanyban 1920-ban Franciaországból származó szaporítóanyaggal. Maradványa, a tihanyi őslevendulás, mely a Balatonfelvidéki Nemzeti Park területén található, kedvelt kirándulóhely. Közkedveltségét a közönséges levendula a mai napig megőrizte, köszönhető ez élénklila, „levendulaszínű”, illatos virágainak és könnyű tartásának. Illóolaja különösen értékes magas linalool és linalil-acetát tartalma miatt. Napjainkban az erőteljesebb növekedésű hibrid vagy angol levendula (Lavandula x intermedia), más néven lavandin, népszerűsége is egyre nő. Ez a faj később került Magyarországra, a 20-as évek végén; nagyobb bokrot fejleszt, virágai halványkék színűek, illata kámforos, olaja kevésbé értékes. Cserepes dísznövényként a spanyol (Lavandula stoechas), a fogazott (Lavandula dentata) és a nyugati levendulát (Lavandula multifida) tartják, melyek az Ibériai-félszigeten és Észak-Afrika egyes területein honosak. A levendula erős gyökérzetet és félgömb alakú bokrot fejleszt, szára fásodik, dúsan elágazó. Hajtásai hamvaszöldek, a hibrid levenduláé elágazóak, magassága akár a 100-150 cm-t is elérheti. A levendula levelei keskeny, lándzsásak, szőrösek, virágai pedig hosszú álfüzérekben nyílnak, ibolyáskékek, de fehér és rózsaszín változatai is előfordulnak.

A levendulafélék szaporítására többféle módszer is ismert. A palántákat, melyek előzőleg dugványozással, vagy magvetéssel (közönséges levendula esetén) lettek nevelve, ősszel egészen október végéig, szükség esetén kora tavasszal kell kiültetni 1-1,5 m sor és kb. 50 cm tőtávolságra. Hibrid levendula esetén ennél nagyobb területigénnyel kell számolni. Mivel akár hosszú évtizedekig is helyén marad a levendula állomány, ezért a telepítést megelőző évben indokolt a területre jó minőségű szervestrágya kijuttatása. A levendula palánták legfontosabb ápolási munkája a visszavágás, melyet évente több alkalommal el kell végezni a telepítés után, ilyenkor a növényeket a fás részek fölött, kb. 8-10 cm magasságban metszőollóval visszametsszük.  Hagyományos módszer a levendulafélék szaporítására a bujtás: ilyenkor az idősebb, teljesen kifejlődött töveket tavasszal kb. 30-40 cm magasságban betakarjuk földdel, majd ősszel kibontva az immár meggyökeresedett ágakat levágjuk, és új helyükre ültetjük. Az illatos kék virágokat nyáron, virágzás előtt, június végén-júliusban kell vágni, amikor a virágzatok apró virágai még nem nyílottak. Szárítása csokrokba rendezve, fejjel lefelé lógatva történik. A később leszedett virágok illóolajtartalma bár nagyobb, ellenben a virágok szárítás után könnyen lepotyognak és levendulakék színűket rövidebb ideig tartják meg. Az időben levágott levendulabokrok ősszel újra virágba borulnak. A levendulafajokat kertekbe gyakran ültetik szegélynövényként vagy sziklakertekbe; különösen kedvelt és szép rózsa mellé ültetve, így a levéltetvek és hangyák távol tarthatóak.

De nemcsak szépségük miatt szeretjük annyira a levendulát, hanem mert fontos gyógynövény. Virágából nyugtató tea, aromás ellazító fürdő, levendulapárna készíthető. Enyhe görcsoldó hatása van, idegi alapú gyomorbántalmak gyógyszere. A levendula illóolajából sokféle krém, kenőcs készül, melyekkel a reuma tünetei enyhíthetőek, de rovarcsípések kezelésére is használhatóak Az olajat ezenkívül az aromaterápia is használja, mivel nyugtató, alvást elősegítő hatása van, és rovarok távoltartására is kiváló. A levendulavirág fűszer is egyben: édességek, csokoládék ízesíthetőek vele, sőt a közkedvelt provence-i fűszerkeverék alkotórésze is egyben.