Szamárkenyér

Különleges szépségű évelő növényfajok a fészkesvirágúak növénycsaládjába tartozó szamárkenyérfélék (Echinops sp.). A kék szamárkenyér (Echinops ruthenicus) Magyarországon védett, természetvédelmi értéke 10 000 Ft, a vadon előforduló példányainak gyűjtése, károsítása tilos. Dél-, Kelet- és Közép-Európában honos. A kék szamárkenyérnek hazánkban a Dunántúlon, a Balaton környékén, a Duna-Tisza közében, a Gödöllői-dombvidéken, a Budai-hegységben, a Gerecsében, a Bakonyban és a Tiszántúlon ismertek populációi. Száraz, homokos területeken, füves lejtőkön, pusztákon találkozhatunk vele. Dísznövényként a szintén kék virágú Echinops ritro subsp. ruthenicus fajt termesztik, de közeli rokona a vadon is gyakran előforduló fehér szamárkenyér (Echinops sphaerocephalus) is. 

A kék szamárkenyér 80-100 cm magasra megnövő lágyszárú faj. Szára elágazó, felálló, a szár felszíne barázdált és molyhos. A szamárkenyér levelei többszörösen szeldeltek, felületük kopasz, míg fonákuk sűrűn molyhos. A levelek érintése rendkívül fájdalmas lehet, levélszéleken található tüskék miatt. A szamárkenyér virága már nyílás előtt is igen feltűnő, 3-4 cm nagyságú „tüskés gömb”. Ez a virágzat tulajdonképpen egy sok apró, acélkék virágból összetett, gömbölyded fészekvirágzat.  A kék szamárkenyér virágait júniustól egészen szeptemberig hozza.

Magyarországon kedvelt dísznövény a kék szamárkenyér, több változata is ismert, melyek vágott virágként, szárítva és a kertbe ültetett évelőként is keresettek. Feltűnő virágai vonzzák a lepkéket, de évelő ágyásokban és sziklakertekben is jól mutatnak. A szamárkenyér más évelő dísznövényekkel, például sárga cickafarkkal (Achillea filipendulina), bíbos színű kasvirág fajokkal (Echinacea sp.) és fehér virágú fátyolvirággal (Gypsophila sp.), jól társítható. Tartása könnyű, mivel szárazságtűrő, igénytelen faj: homokos talajon, napos fekvésben jól érzi magát, de a tűző napot is elviseli. Termesztése egyedül erősen kötött talajon problémás, mivel gyökerei könnyen rothadni kezdenek. A szamárkenyér magvetéssel szaporítható, késő tavasszal elvetett magokból, őszre kiültethető növények fejlődnek. Az idősebb növényeket tőosztással is szaporíthatjuk, az elöregedett töveket 3-4 év után érdemes szétszedni és új területre telepíteni. Ha szárított virágként kívánjuk hasznosítani a szamárkenyeret, akkor a virágzás előtt, a virágfejek színesedésének kezdetén kell levágni őket a tőről, amikor a sziromlevelek még nem látszódnak. A virágok csokrokba kötve, vagy vázába állítva pár nap alatt megszáradnak. Egyedi szépsége, különleges acélkék színe, szabályos kerekdedsége és éles szúróssága mind-mind hozzájárul ahhoz, hogy egyik kedvenc szárított virágunk. Nem mellesleg a legszebb koszorúink is mind szamárkenyérből készülnek…