Vasvirág

Az ékes vasvirág, másnéven pelyvavirág vagy papirosvirág (latinul Xeranthemum annuum), az örökkévalóság, halhatatlanság szimnbóluma. Száraz, napos gyepek, lejtők, szőlők, löszspusztarétek és karsztbokorerdők egynyári növénye. Hazánkban is gyakori a vasvirág, elterjedési területe Közép- és Dél-Kelet-Európa, de a Kaukázusban és Nyugat-Ázsiában, Irán, Libanon és Szíria területein is előfordul. Egyes közép-európai országokban, így Szlovákiában és Csehországban megritkultak állományai, veszélyeztetett fajnak számít.

Az ékes vasvirág kb. 20-50 cm magas, elágazó, lágyszárú faj. Levelei jellegzetesen hosszúkás, lándzsás-szálasak, ép szélűek, színűk ezüstös-szürkés, a levelek fonáka molyhos. Virágairól könnyen felismerhető a vasvirág: azok 3-4 cm nagyságúak és magányosan állnak a szár elágazásainak végén. Fészek alakú virágzatai halvány ibolyaszínűek vagy fehéresek, fészekpikkelyei szintén fehérek. A vasvirág nyári hónapokban, júniustól egészen szeptemberig nyílik, ilyenkor a állományai rózsaszínes-lilás virágmezőként gyönyörködtetik az arrajárókat. Virágait teljes pompájukban kell leszedni és csokorba kötni, fénytől védett helyen megszárítani, így sokáig gyönyörködhetünk papírszerű, halványlila virágaiban.

Bár az ékes vasvirágnak leginkább vad eredetű állományaival találkozhatunk, Európában sok helyen dísznövényként is ültetik: nemesített fajtái nagyobb termetűek, magas, elágazó szárat fejlesztenek, virágai a fehér, rózsaszín és lila árnyalataiban díszítenek. A vasvirág tartása könnyű, mivel sanyarú, száraz, napos körülmények között érzi jól magát. Könnyen terjed, így kertünk állandó lakója lehet: a vasvirág magjait elszórva fenntartja állományát.