Búza

A búza (Triticum aestivum) az emberiség egyik legrégebbi kultúrnövénye. A világon szinte mindenhol termesztik, köszönhető ez rendkívül nagy környezeti alkalmazkodóképességének. Leginkább a mérsékelten száraz, tápanyag dús vályog és lösztalajok kedveznek a fejlődésének. Feltételezhetően Dél-nyugat Ázsiából terjedt el a világon. A búza a fűfélék családjába tartozik, egy- vagy áttelelő kétéves növényfaj, őszi és tavaszi vetésű típusa is ismert.

A búza szára felálló, üreges, 40-120 cm magas, gyökereivel erőteljesen gyökerezik. Levéllemeze kopasz, vagy ritkán szőrös, színe sötétzöld vagy kékeszöld színű. Füzérvirágzatai lapítottak, 2-5 virágúak. Belőlük 8-10 cm hosszú, négyélű kalászokban fejlődnek ki a szemtermések, melyek színe, mérete fajtára jellemző. Június végétől júliusig érnek be a kalászok.

A búza szemtermését, melynek magas a keményítő és fehérje tartalma, főként a malomipar és az élelmiszeripar hasznosítja. Egyéb részeit is hasznosítják a búzának: a búzaszalma állati alomanyag, a búzakorpának pedig élelmezési és takarmányozási jelentősége van.

A virágkötészetben szárított virágként az érett búzakalászokat használjuk, vegyes kalászos csokrok, koszorúk, szalmakalapok díszítője.