Zab

A zab (Avena sativa) a fűfélékhez tartozó egyéves növény. Régi kultúrnövény: már az ókorban elkezdték termeszteni, pontos származása ismeretlen. A zab hűvös, mérsékelt éghajlatú területeken él, nyirkos, tápanyagdús talajon érzi jól magát. Szára felálló, erőteljes, bokros. Felülete sima, kopasz, magassága 60-150 cm. A zab levelei hosszúkásak, keskenyek, nyélbe futóak, felületük enyhén érdes, színük szürkészöld. Virágzata 15-30 cm hosszú buga, ágai egyoldalasak, különböző hosszúságúak. A zab nyár elején, júniusban virágzik, termései később a nyár folyamán érnek be.

Magyarországon a zabot főként takarmánynövényként termesztik: szalmája és termése lóabrak. De Európa egyes területein élelmezési jelentősége is van. A Felvidéken zabhalusát, szálkás kenyeret, készítettek belőle, Észak-Európában kását, Belgiumban sört, angolszász területen pedig zabpelyhet. Termésének magas a fehérje tartalma, jó kálcium, E-vitamin forrás, és gluténmentes étrend esetén is fogyasztható. A homeopátiás gyógyászatban is használják, a zabból készült termékeknek hízást elősegítő hatást tulajdonítanak. A száraz virágkötészetben is használják a zabot, hajtásait virágzás után a termések kifejlődése előtt kell leszedni, amikor még nem száradtak el teljesen. Természetes módon, fejjel lefelé felakasztva szárítandó. Laza kalászai remekül illenek nyári hangulatú koszorúkba, szalmakalapokra.