Fátyolvirág

A fátyolvirág (Gypsophila paniculata) a szegfűfélék családjába tartozó gyakori évelő növényünk. A növénynemzetség, melybe körülbelül 150 faj tartozik, neve (Gypsophila) görög eredetű, jelentése: gipsztalajt kedvelő. A magyar nyelvben számos elnevezése ismert, melyek egy része a növény külsejéről, némelyik pedig felhasználásából ered: ebmankóró, boglyas vagy buglyos fátyolvirág, boglyas dercefű, magyar szappangyökér, szappanozófű, patikai tajtékozófű. Az angol elnevezése (baby's breath) is légies, fátyolszerű habitusából ered. A fátyolvirág Közép-Kelet-Európában mindenhol gyakori, a laza homokos, jó vízáteresztő képességű talajokon érzi jól magát. Gyökere vaskos, mélyen a talajba hatoló, szára hengeres, dúsan elágazó, kb. 60-90 cm magas. Levelei lándzsás-hosszúkásak, épszélűek és kihegyezettek, a szárakon keresztben átellenesen helyezkednek el. A fátyolvirág virágai aprók, szirmuk fehér-rózsaszínes, öttagúak, dúsan összetett bogvirágzatban nyílnak július-augusztusban. Termése toktermés, magjai laposak, barna színűek.

Bár a fátyolvirág hazánkban leginkább gyomnövénykéntfordul elő - útak, töltések mentén találkozhatunk vele - telt virágú, bordó, rózsaszín virágú fajtáit a virágkötészet számára termesztik is. A vágott virágot kedvelők körében csak "rezgőként" ismert fátyolvirág kiváló a vágott csokrok lazítására és vázatartóssága is igen hosszú. Esküvői díszek, romantikus koszorúk nemcsak frissen, de szárított formában is készíthetőek belőle, mivel fátyolvirág szárítás után is megőrzi felhőszerű formáját és könnyed szépségét. Ha meg akarjuk szárítani, a nyílás elején vágjuk, amikor a virágok üde hófehér színűek. Vázába állítva szárítsuk: így megtartja habos, felhőszerű formáját. Kerti dísznövényként is ültetik a fáytolvirágot: légies, felhőszerű külleme alkalmassá teszi virágágyak lazítására, de olyan napos, kitett helyekre is előszeretettel ültetik, ami a tavaszi hagymások virágzása után parlagon heverne. Virágzás után visszavágva ősszel újrahajt és -virágzik. A fátyolvirág szaporítása magvetéssel történik, mélyrehatoló gyökere miatt az átültetést rosszul viseli, azonban jól tűri a szárazságot. A fátyolvirág régi gyógynövényünk: gyökere (Saponariae albae radix) szaponinokat tartalmaz, nyálkaoldó, köptető hatása van. Szaponintartalma révén jó habzóképessége van: régen mosásra használták,de a mai napig alkalmazzák finom kelmék kíméletes tisztítására.