Szalmarózsa

A szalmarózsa (Xerochrysum bracteatum) talán a legismertebb szárított virágunk: merev, pergamenszerű virágai igen tartósak. Régóta termesztik a szalmarózsát, számos fajtája ismert. Őshazája Ausztrália, eredeti élőhelyén fásodó szárú, évelő növény. Európában viszont egyéves, lágyszárú növényként termesztik, gyakran ültetik kertekbe és napsütötte balkonokra. A szalmarózsa szárazság-, és meleg tűrő virág. Szára kb. 30-40 cm magas, merev, ritkásan elágazó. Levelei lándzsás-hosszúkásak, felületük szőrrel borított. A virágok szirma pergamenszerű, merev, sárga, narancssárga, bíbor, fehér, rózsaszín színekben pompázhat. A szalmarózsa nyártól kora őszig virágzik.

A szalmarózsát napos, meleg fekvésű területre ültessük, szereti a laza, jó vízáteresztő képességű, humuszos talajokat. Szaporítása magvetéssel történik, a magokat palántaneveléshez tavasszal kell elvetni. A fiatal növények kezdeti fejlődése lassú, a palántákat májusban ültethetjük ki végleges helyükre. A szalmarózsa virágokat zárt bimbós állapotban kell leszedni, mivel szárításkor tovább nyílnak. Erre optimális állapot amikor, a pikkelylevelek éppen nyílni kezdenek. Az elnyílott virágok folyamatos szedése fontos, mivel virágzásra serkenti a növényt. A szalmarózsa virágok szárítása árnyékban, fejjel lefelé lógatva történjen.