Egynyári sóvirág

A sóvirágfélék tengerpartok, szikes területek  virágai. Nevüket onnan kapták, hogy különleges sókiválasztó mirigyeik révén olyan élőhelyeken is megtalálhatóak, ahol más növények nem élnek meg. Mirigyeikkel képesek kiválasztani a talaj magas sótartalmát és vizet felvenni a talajból. A sóvirág köznyelvben elterjedt elnevezései is ezen tulajdonságukra utalnak: sziki lapu, sziksaláta, lelleg.

Az egynyári sóvirág (Limonium sinuatum) rövidéletű, fagyérzékeny növény. A Földközi-tenger vidékéről származik, eredeti élőhelyén évelő, Magyarországon egynyári növényként ültetik. Az egynyári sóvirág szára 40-75 cm magas, elágazó, hullámos szélű, tőlevelei hosszúkás, lándzsás alakúak, a talajra simulnak. Virágai papírszerűek, a fehér évelő sóvirágtól eltérően változatos színekben pompázhatnak: kék, lila, rózsaszín, sárga, narancssárga, fehér árnyalataiban. A virágok tömött buga virágzatokban nyílnak, színes csészelevelekből és apró, jelentéktelen fehéres valódi virágokból állnak. Az egynyári sóvirág virágzása nyár közepétől egészen őszig tart.

Az egynyári sóvirágot gyakran ültetik vidéki kertek napos, meleg zugaiba. Tartása könnyű, mivel jól tolerálja a szárazságot és olyan helyekre is ültethető, ahol más növény nehezen élne meg. A pangó vizes területeket nem szereti, gyökerei könnyen rothadni kezdenek. A sóvirágot palántaneveléssel szaporíthatjuk, a magokat február-márciusban kell elvetni, a palánták rögtön a fagyok elmúltával kiültethetőek végleges helyükre. Többféleképpen hasznosítható az egynyári sóvirág: élővirágként vidám, nyári csokrok alkotórésze, vázatartóssága hosszú. Mégis gyakrabban használják és ismerik szárított virágként: virágai teljes nyílásban vágva és árnyékos, szellős helyen szárítva évekig megőrzik színűket.